A kutya és a gazda közötti kötődés

Bárki, akinek valaha is volt kutyája, számtalan megható történetet tud mesélni arról, hogy milyen a kutyahűség, az eb ragaszkodása a gazdájához. De elgondolkodtunk-e már azon, hogyan lehetséges, hogy egy állat ilyen különleges vonzódást mutat egy másik, kitüntetett élőlény iránt? Képtelen lenne a túlélésre nélkülünk? Vagy csak kényelemből szegődött az ember mellé? Élelmet vár tőlünk, vagy törődést?

 

Pót-gyerek?

A kötődési viselkedést a pszichológusok eredetileg az egy-másfél éves kisgyerek anyjához fűződő függőségi kapcsolataként írták le, melynek fontos biológiai feladata a kisgyermek biztonság iránti igényének kielégítése. Sok kutyatartó a kedvencét egyfajta családtagnak, gyermek-pótléknak tekinti. Az etológusok is, akik az állatok viselkedésének biológiai alapjait kutatják, úgy gondolják, hogy a háziasított kutya természetes környezete az emberi család, ezért a kutya viselkedését az emberi környezetben vizsgálják. Elméletük szerint a kutya gazdája iránti erős ragaszkodása valószínűleg hasonló szerepet tölt be számára, mint a kisgyermek anyjához fűződő kötődése.

Hogyan mérhető a kötődés?

A pszichológusok megfigyelték, hogy egy idegen helyen, vagy egy idegen ember jelenlétében a kisgyermek biztonságot keres az anyjánál, ezért ez a kis fokú stresszt okozó helyzet alkalmas arra, hogy a gyermek kötődési magatartását megfigyeljék. Kidolgoztak egy tesztet, mely során az anya a gyermek számára új helyen néhány percre egyedül hagyja a gyerekét, majd visszatér. A tesztben egy barátságos idegen is megjelenik. Ebben a helyzetben a kisgyerekek különbözőképpen viselkednek. A biztonságos kötődési csoportba sorolt gyerekek keresni kezdik az anyjukat, majd a mikor ő visszatér, igyekeznek a közelébe kerülni, érintkezni vele, hogy megkapják tőle a biztonságot, a megnyugvást. Az idegenhez is barátságosan, kíváncsian közelednek. A bizonytalan kötődési csoportokba sorolt gyerekek ettől eltérő (elkerülő, ellenálló, illetve szervezetlen) viselkedést mutatnak. Ez a teszt kiválóan alkalmasnak bizonyult a kutyák gazdáik iránti ragaszkodásának megfigyelésére is, hiszen az ebek nagyon hasonlóan viselkednek ebben a helyzetben, mint a kisgyermekek. Az etológusok kis módosításokkal kutyákra alkalmazták az ún. Idegen Helyzet Tesztet, és az eredményekből számos következtetést tudtak levonni a kutyák gazdájuk iránti kötődésének jellegzetességeiről.

A gazda megnyugtatóbb, mint az anya

Egy korábbi kísérletben 4-8 hetes korban elválasztott kutyakölykök stresszét eredményesebben csökkentette a gazda jelenléte, mint az anyjuk fizikai közelsége. Egy másik vizsgálatban egy ismerős eb társasága nem, egy ismert gondozóé azonban csökkentette az ismeretlen környezet által okozott stresszt a kutyáknál. Mi lehet ennek a magyarázata?

A kutya háziasítása során valószínűleg igen fontos szempont volt, hogy az utasításokat megértő, együttműködő, jól tanítható, kevéssé agresszív és az embertől nem félő állatokat tenyésszék tovább. Így nem meglepő, hogy a kutya több tízezer éven keresztül végbement háziasítása egy embertől nagymértékben függő állatot eredményezett.

Hogyan kötődnek a kutyák?

Magyar kutatók 50 felnőtt, családban tartott kutyán végzett vizsgálata kimutatta, hogy idegen helyzetben a kutyák hasonlóan viselkednek, mint a kisgyermekek. A gazdától való elváláskor ugyanúgy mutatják a stressz jeleit, és az azt követő találkozáskor a stressz jeleinek megszűnése figyelhető meg rajtuk. Az idegen személy jelenlétére a kutyák másképp reagálnak, mint a gazdáéra. A gazda tehát olyan biztonságot nyújt a kutyának, amit egy idegen nem ad meg.

Mikor és mennyi idő alatt alakul ki a kötődés?

A hatvanas évek elején angol tudósok leírták, hogy a kutya emberhez történő korai szocializációjának (http://szabadagazdi.hu/2015/05/14/kiskutyak-szocializacioja-1-resz/) van egy érzékeny időszaka, mely meghatározó a későbbi társas viselkedés szempontjából. A kutyák azonban nem feltétlenül egy gazda mellett élik le az egész életüket. Gondoljunk csak a menhelyre kerülő kutyákra, akik új gazdához kerülhetnek, vagy a vakvezető kutyákra, akik nevelő gazdától kiképzőhöz, majd vak gazdához kerülnek. Vajon van-e az egyedi kötődés kialakulásának ilyen érzékeny periódusa? Összehasonlítva első és második gazdával élő kutyák kötődését a kutatók nem találtak különbséget a két csoport kötődési jellemzőiben, amiből arra következtettek, hogy az egyedi kötődés kialakulásának nincs érzékeny időszaka. A gazdához való kötődés tehát a kutya bármely életkorában létrejöhet.

Ezt alátámasztotta az a kísérlet, mely során menhelyen élő felnőtt kutyákon tesztelték, hogy három tízperces találkozás elegendő-e kötődési kapcsolat kialakítására. A találkozások során a „gazda” pórázon sétáltatta a kutyát, játszott vele, simogatta, kedvesen beszélt hozzá és gyengéden fegyelmezte. Ételt soha nem adott neki. Az Idegen Helyzet Teszt során a találkozásokon részt vett kutyák viselkedése eltért azokétól, akik nem kaptak ilyen gondoskodást. A látogatott csoport kutyáiban kimutatható volt a kötődési viselkedés a „gazda” iránt, és az idegennel kevésbé voltak barátságosak, mint a nem látogatott kutyák. Tehát ilyen kevés kapcsolat is elég ahhoz, hogy a kutyák elkezdjék a kötődés jeleit mutatni a velük foglalkozó, számukra biztonságot jelentő személy iránt.

A kutya nem szelíd farkas

A kutya és a farkas közös őstől származnak. Felmerül hát a kérdés, hogy az ember által felnevelt farkasok mutatnak-e kötődést a felnevelő gazdájuk iránt? Leírások szerint a farkaskölyök csak akkor szocializálódik emberhez, ha még a szeme kinyílása előtt elválasztják az anyjától. A kutyáknál ez nincs így. Feltételezhető tehát, hogy az egyedi kötődés kialakulásában is különbségek mutatkoznak a két fajnál.

A magyar etológusok összehasonlítható vizsgálatokat végeztek ember által azonos körülmények között felnevelt kutyákkal és farkasokkal. A farkasoknál az Idegen Helyzet Teszt során nem jelent meg a felnevelő gazdához való kötődésre utaló viselkedés. A gazdától való elválás során nem mutatták szorongás jeleit, újratalálkozáskor nem keresték a közelségét vagy a kapcsolatot és nem viselkedtek vele másképp, mint az idegennel, ellentétben a kutyákkal. Tehát annak ellenére, hogy a farkasokat sikerült megszelídíteni, és a nevelőjükkel szoros kapcsolatba kerültek, az Idegen Helyzet Tesztben nem mutatták a kötődés jeleit

Ember formálta állat

A kísérletek tehát azt bizonyítják, hogy a kutyát nem elsősorban az élete során őt érő hatások teszik képessé a gazda iránti kötődésre, hanem az emberi környezetben végbement több tízezer éves kiválasztás, szelekció alakította olyan állattá, amely képes az emberhez kötődni egész életén keresztül. A kutya fejlődéstörténetében kiemelt jelentősége lehetett az embertől való függőségre történő szelekciónak, amelynek következtében a kutyában a gyerek-anya kötődéssel szerepében hasonló viselkedés alakult ki.

 

Összeállította: dr. Naderi Szima PhD kutyaetológus

© A jelen honlapon található valamennyi tartalom és megjelenés, grafikai ábrázolás Kopecsnik Miklós kizárólagos szellemi tulajdonát képezi. Tilos ezen információk bármely formában vagy módon történő írásbeli engedély nélküli felhasználása.

 

A www.azenallatorvosom.hu a
MegbizhatoOldalak.com által